Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév Olyan, aki, ami ébreszt (12), kelt vkit, vmit. Ébresztő csengetés; a szállodai vendégeket ébresztő portás; gyanút ébresztő viselkedés. □ Te szép, te kedves kis madár! Mivel, mivel köszönjem én neked Elmémet ébresztő éneked? (Bacsányi János)
II. főnév -t, -je [e]
1. Emberek nagyobb csoportjának, kül. katonáknak trombitával, ritkábban dobbal, esetleg csengetéssel adott jel, amely reggel felkelésre szólítja fel őket. Zenés ébresztő: utcákon felvonuló zenekar reggeli zenéje, rendsz. vmely nemzeti ünnepen; ébresztőt fúj. □ Hajnalban verik szépen utca hosszant az ébresztőt. (Vajda János) A tűzoltóbanda május elsején az ébresztőt játszotta. (Kosztolányi Dezső) || a. Ennek időpontja. Ébresztő után.
2. <Felszólításképpen v. vezényszóként:> keljetek fel! Hé, emberek, ébresztő!