Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

E [1]
E [2]
E [3]
E [4]
E [5]
EB
EBADÓ
EBADTA
EBADTÁZ
EBBE
EBBELI
EBBEN
EBBŐL
EBCSONT
EBDÜH
EBÉD
EBÉDEL
EBÉDELTET
EBÉDEZIK
EBÉDHORDÓ

E [1] [e] főnév e-t, e-je [ět, ěje] I. (nyelvtudomány) Beszédhang: ajakkerekítés nélkül, a szájüreg elülső részében képzett, alsó nyelvállású rövid magánhangzó (pl. az ember szó első hangja). Az e ejtése, képzése. Az e hangot így is nevezik: nyílt e. II. 1. Ennek és az ë beszédhangnak írott v. nyomtatott jele; a latin ábécének ötödik, a magyar ábécének a dzs és az é közé eső kilencedik betűje; nyomtatott alakja: e, E. Kis e; nagy E.
  • 2. [ě v. é] (rendsz. jelzőként) <Felsorolásban, sorszámnév helyett, ha a sorozat többi tagját is az ábécé betűi jelölik:> ötödik. Az e) bekezdés; az első szakasz e) pontja; E épület; E-vitamin. || a. [é] (mennyiségtan) A természetes logaritmusok alapszáma.
  • 3. (írásbeli rövidítésül) e.: előtt; (légkörtan, tudományos) E: kelet (égtáj).