Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

Ő [1] főnév ő-t, ő-je [e]
  • I. (nyelvtudomány) Beszédhang: az ö-höz hasonlóan, csak a beszélőszervek izmainak erősebb megfeszítésével képzett magas (palatális), hosszú magánhangzó (pl. az eső szó utolsó hangja). Hosszú ő; az ő ejtése, képzése.
  • II. Ennek a beszédhangnak írott v. nyomtatott jele; a magyar ábécének az ö és a p közé eső, huszonhetedik betűje; nyomtatott alakja: ő, Ő. Kis (hosszú) ő; nagy (hosszú) Ő.