Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan állapotban, amikor az ember v. állat nem alszik, amikor értelme, érzékszervei a szokott módon működnek, amikor az ember öntudatánál van; nem alva. Ébren fekszik az ágyban; ébren van; ébren talál vkit; ébren tart vkit vmivel; ébren töltötte az éjszakát. Nem tudja, ébren van-e vagy álmodik: rendkívül nagy mértékben csodálkozik. □ Verje meg őt az Isten, amikor ébren van és amikor alszik! (Mikszáth Kálmán) Ébren fekszem én itt és kérdezem: lehet | nehezebben élni életet? (Radnóti Miklós) || a. Ébren alszik: minden kis neszre felébredve a. Szóláshasonlat(ok): ébren alszik, mint a → nyúl. || b. (irodalmi nyelvben) Ébren álmodik: ábrándozik, képzelődik. □ Engem édes álmok környékeznek, De nem alszom, ébren álmodom. Minden álmom egy fényes királyság. (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben) Nem lankadó, nem csökkenő állapotban. A figyelmet, az érdeklődést ébren tartja. □ Még ez az "egy" nemesebb érzés ébren maradt [Ocskay] szívében. (Jókai Mór)