LY [elly v. ejj v. ellipszilon] ly-et [ellyët v. ejjët], ly-e [ellye v. ejje] v. ly-t, ly-ok, ly-ja ellipszilont, ellipszilonok, ellipszilonnya]
I. (nyelvtudomány) A magyar nyelvjárási beszédhang: olyan zöngés mássalhangzó, folyékony hang, amelynek képzésekor a nyelv hátának elülső része a szájpadlás foghús mögötti területén szűk, kétoldali rést alkot, a nyelv pereme pedig közben az alsó fogsorra támaszkodik (pl. a folyó szónak palóc tájnyelvi ejtésében a két magánhangzó közötti hang). Az ly ejtése, képzése.
II. Ennek a tájnyelvi hangnak s a köz- és irodalmi nyelvi ejtésben némely szavunk j hangjának írott v. nyomtatott jele; a magyar ábécének az l és az m közé eső huszadik betűje; nyomtatott alakja: ly, Ly. Kis ly; nagy Ly.