Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

Z [zé] főnév z-t, z-je [e]
  • I. (nyelvtudomány) Beszédhang: az alsó fogsornak támaszkodó nyelv pereme és a felső foghús v. fogsor közti résen át kifújt levegővel képzett zöngés mássalhangzó, réshang; az sz hang zöngés párja (pl. a zene szó első hangja). A z ejtése, képzése.
  • II.
  • 1. Ennek a beszédhangnak írott v. nyomtatott jele; a latin ábécének utolsó, huszonnegyedik, a teljesebb ábécének az y és a zs közé eső negyvenharmadik betűje; nyomtatott alakja: z, Z. Kis z; nagy Z;á-tól z-ig. || a. (jelzőként v. összetételben) A nyomtatott Z betűhöz hasonló (alakú) <tárgy, dolog>. Z alakú; Z-hajlat; Z-vas.
  • 2. (rendsz. jelzőként) Felsorolásban, sorszámnév helyett, ha a sorozat többi tagját is az ábécé betűi jelölik. A fejezet z) pontja.
  • 3. (jelzőül is) (mennyiségtan) <Kijelölt műveletekben, egyenletekben, képletekben algebrai jelként:> rendsz. a harmadik ismeretlen v. meghatározatlan mennyiség. A z érték.