ÉBRESZTÉS főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Az ébreszt (12) igével kifejezett cselekvés, az a cselekvés, hogy vkit, vmit ébresztenek; keltés.
Korai ébresztés. A gyerekek ébresztése az én dolgom. A lelkiismeret ébresztése. || a. Ennek hangban v. mozgásban való megnyilvánulása.
Ébresztést kér: <a telefonközpontot> kéri, hogy a bejelentett időpontban telefoncsengetéssel ébressze fel.
Semmi ébresztésre nem mozdult. Nem hallotta az ébresztést.