Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
SZIK [1] [i v. í] főnév -et [ë v. e], -je [e] (főleg egyes számban)
1. (vegyi ipar) Sziksó. A szik kivirágzik a földön. □ Tavasszal víz szokott rajta lenni tele szikkel, mi köszvényről és szaggatásokról orvosság. (Tömörkény István)
2. (földrajz) Sziksót (szódát) tartalmazó föld; szikes talaj, föld, terület. Terméketlen, kiégett szik; a termővé váló szik; a szik meghódítása. A sziken, ahol régen semmi sem termett, most rizst termesztünk. □ Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta. (Arany János)