Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Cselekvésében, mozgásában gyors, gyak. a féktelenségig lendületes, indulatos, heves, korlátot, határt nem ismerő <személy>. Szilaj fickó, fiú, gyermek, ifjú, legény, úrfi, vitéz. □ Döng a barna paizs | Ám Gárdon rendíthetlen kel alatta helyéből, | S lángkézzel markolja vasát. Nem nyugszik azonban| A szilaj ellenség, s még egyszer döngeti pajzsát. (Vörösmarty Mihály) || a. (kissé választékos) Ilyen személyektől eredő, ilyen személyre valló. <érzés, érzelmi megnyilatkozás, cselekvés, magatartás>. Szilaj düh, indulat, jókedv, mámor, öröm; szilaj tánc, tekintet, tombolás; szilaj természet, vér. A fiatal pár szilaj csárdásba kezdett. □ Lobogó szilaj szemekkel A szabadságról álmodom. (Komjáthy Jenő) Szilaj és új az utca éneke. (Ady Endre) Szilaj indulatoktól megmenekülten, elcsüggedve vallom önnek, drága hölgy: szeretni többé nem tudok. (Krúdy Gyula) A vonat zakatolása acélos, vidám csattogásával szilaj reményeket ébreszt bennünk. (Kosztolányi Dezső) Jaj, szeressetek szilajon, | hessentsétek el [= riasszátok el] nagy bajom! (József Attila)
2. Ember közelségét v. igát, korlátozottságot nehezen tűrő, vadul viselkedő, vminek ellenszegülő, ficánkoló <háziállat>. Szilaj csikó, jószág. A szilaj bikát nehéz elfogni. □ Az én rózsám nem katonának való: Gyenge gyerek: leveti a szilaj ló. (népköltés) A bontói ember olyan, mint a legszilajabb csikó, rúg, kapál, harap, ficánkol. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, választékos) Gyorsan, nagy erővel mozgó, sebes <természeti jelenség>. Szilaj hullámok, szélvész. □ Húrod zengjen vésznél szilajabban. (Vörösmarty Mihály) Büszkén rohant le a szilaj patak. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) □ Föltámadott a tenger, A népek tengere; Ijesztve eget földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. (Petőfi Sándor)
4. (tájszó) Gyors. Szilaj munkás. Add ide azt a villát szilajon! Fuss, gyere szilajon!
5. (népies,elavulóban) Télen-nyáron a legelőn, szabad ég alatt tartott <állat v. állatok csoportja>. Szilaj gulya, jószág, konda: szilaj ménes: olyan, ma már nem engedélyezett m., amelyben a kancák és mének szabadon együtt élnek a legelőn és karámban. □ Szilaj a babám gulyája. (népköltés) Akarmely szilaj gulyába Bikának beillene (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (néprajz) Ilyen állatokkal, ill. tenyésztésükkel kapcsolatos; rideg (6). Szilaj pásztorok, pásztorkodás.