SZILKE [e] főnév ..két, ..kéje [e] (
népies)
Rendsz. cserépből való, többnyire füles, öblös, széles szájú, gömbölyded edény; főleg ebédet visznek benne a mezőn dolgozóknak.
Egy, két, három embernek való szilke. □ Elment
málnát szedni az erdőre, már teleszedte szilkéjét. (Jókai Mór) Befőtteket kötözött
szilkébe, csuprokba. (Gárdonyi Géza)
- Szóösszetétel(ek): szilkehordó.
- szilkéjű; szilkés.