SZIKES [i-ë v. í-ë v. i-e] melléknév -en, -ebb [e, e] és főnév -t, -ek [ë], -e [e]
Olyan (talaj, terület, vidék), amelyen a sziksó a talaj felszínén por alakjában megjelenik, kivirágzik, és a talaj termőképességét erősen csökkenti. Szikes föld, legelő, talaj. Digózzák a szikeseket. Új öntözőcsatornák szelik át a szikeseket. □ Kinn, a háza megett, puha szíkes gyepen, A viadal helyét kimérte kereken. (Arany János) A földek fele ugyan szikes, de a másik felel jó. (Gárdonyi Géza) Napos tájak
csöndes öreg tanyák, Bús szíkesek, szürkéllő fűzesek. (Juhász Gyula)
Szikesedik; szikesség.