SZESSZENÉS [ë-e v. e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
ritka)
- 1. Fájó, kellemetlen érzésre a fogak résein át hirtelen beszívott levegő sziszegő hangja; (fel)szisszenés. Éles szesszenés.
- 2. (átvitt értelemben, elavult) Hirtelen érzelmi kitörés, fellobbanás, fölélénkülés, fölpezsdülés. □ A
történetecske szesszenésbe hozta a társaságot. Tréfa tréfát ért. (Kölcsey Ferenc)