SZÉTHAJT [1] tárgyas ige (ritka)
<Csoportosuló embereket, csoportba verődő állatokat> arra késztet v. kényszerít, hogy szétválva más-más irányba menjenek, elszéledjenek. A rendőrség széthajtotta a tüntetőket. Széthajtotta a nyájat. || a. <Verekedő álatokat> egymástól erőszakos beavatkozással elválaszt. Széthajtotta a verekedő kakasokat.
széthajtás; széthajtható; széthajtó; széthajtott.