SZÉPHISTÓRIA főnév (
irodalomtudomány)
<A magyar irodalomban a XVI. és a XVII. században divatos> mesei, mondai v. novellisztikus tartalmú, erkölcstanító v. csupán szórakoztató elbeszélő költemény.
Magyar tárgyú széphistóriánk a Szilágyi és Hajmási. Tinódi a históriás énekeken kívül széphistóriákat is írt.
- Szóösszetétel(ek): széphistória-író.
- széphistórás.