Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Szárazabbá v. szárazzá és ezáltal keményebbé v. keménnyé vált <anyag, talaj>. Szikkadt föld. □ Az ős növényzet romjai, miket szikkadt mész lenyomatában bámulunk, egy régi világról beszélnek. (Jókai Mór) Bágyadt szivünk vágyakért sóvárog, Mint a szikkadt földek esőért epednek. (Juhász Gyula) || a. (irodalmi nyelvben) Kiaszott, sovány. □ A rozsvetés közt s a sötét ugarba | olykor elballag egy szikár legény, | izmos, erős és szikkadt arca barna. (Kosztolányi Dezső) Szikkadt melléhez szorította a kenyeret. (Gelléri Andor Endre)
2. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Kedélytelen, szellemtelen, unalmas. □ Oda teremtem a címet vastag betűkkel , de a többi nem akar menni. Próza , a legszikkadtabb értelemben vett próza . (Arany János) || a. (átvitt értelemben, ritka) Olyan <személy>, akiben már a hajdani életkedvnek, szellemességének, kedélynek a nyoma is alig van meg. Fáradt, szikkadt ember.