SZOLGALELKŰ [e v. ë] melléknév -en [e], -bb (
rosszalló)
Olyan <személy>, aki érdekből v. gyávaságból megalázkodik azok előtt, akiket maga fölött érez, elvtelenül, gerinctelenül kiszolgálja őket, és meghunyászkodva, talpnyaló módon hízeleg nekik.
Szolgalelkű udvaronc. □ Pusztítsa fegyverünk a szolgalelkű gazt. (Czuczor Gergely)