SZEXTETT [ë-ë v. e-e] főnév -et, -je [ë, e] (
zene)
- 1. Hat zenészből v. énekesből álló együttes, amelynek minden tagja más szólamot ad elő. Fúvós, vokális szextett. Ő is tagja a szextettnek.
- 2. Hat hangszerre írt, rendsz. több tételből álló zenemű. Beethoven fúvós szextettje. || a. Vmely nagyobb énekes zeneműnek olyan részlete, száma, amelyet hat magánénekes ad elő. A Don Juan szextettje.
- szextettes; szextettezik.