SZEPTIM [ë v. e] főnév -et, -je [ë, e] (
zene)
Vmely alaphangtól a hétfokú skálában fölfelé, ritk. lefelé számított hetedik hang.
C-dúrban a c szeptimje h, a g szeptimje f, a c alsó szeptimje d. || a. Két ilyen hang közti hangköz, ill. a két hang együttes hangzata.
Kis, nagy, szűkített szeptim.
- Szóösszetétel(ek): szeptimakkord.