SZELLENT [e-e] tárgyatlan ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] (-ni) (
szépítő, eufemisztikus kifejezésként,
tréfás)
A belekben képződött gázt a végbélen át kiereszti; fingik.
Itt valaki szellentett. || a. (-t ragos mód- v. mértékhatározóval)
Büdöset, hangosat, nagyot szellent.
- Igekötős igék: elszellent; végigszellent.
- szellentés; szellentő.