SZEKRÉNYKE [e-e v. ë-e] főnév ..két, ..kéje [e] (
ritka)
Kisebb, néha hordozható, rendsz. díszes szekrény.
Ébenfa, mahagóni szekrényke. || a. Rendsz. pénz, ékszer, iratok őrzésére haszn. díszes kis láda, ládikó.
Ékszeres szekrényke. □ Egy kis ébenfa szekrénykét felnyitva, kikapott belőle egy levelet. (Jókai Mór)
- szekrénykéjű; szekrénykés.