SZÉTTERPESZT tárgyas ige
<Lábát, kezét v. kezének ujjait> egymástól oldalt, szélesen és rendsz. merev tartással eltávolítja. □ Kiáll a középre, szétterpeszti lábát. (Vajda János) Végigfeküdt az út porában, szétcsapván lábát
és szétterpesztvén
kezeit, mintha a keresztre lenne feszítve. (Mikszáth Kálmán)
szétterpesztés; szétterpesztett; szétterpesztő.