SZÉTPEREG tárgyatlan ige
<Több, rendsz. gömbölyű test, tárgy v. ritk. vmely tárgy több darabja> peregve több irányban széthull. A nyaklánc elszakadt, és a gyöngyök szétperegtek. □ Odarohant [a tükörhöz], és oly rettenetest ütött rá, hogy millió darabra zúzódva pergett szét üvegje. (Mikszáth Kálmán)
szétpergés; szétpergett; szétpergő.