SZÉLERŐSSÉG [l-e] főnév (
légkörtan)
A szélnek a természetben mutatkozó hatása alapján megállapított és skála szerint 12 fokban kifejezett erőssége.
A szélerősség 0°: tökéletes szélcsend van.
A szélerősség 3°: gyenge szél fúj, amely a fák leveleit mozgatja.
A szélerősség 9°: vihar van.
- Szóösszetétel(ek): szélerősségmérő.
- szélerősségű.