Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÉTTERPESZT
SZÉTTERÜL
SZÉTTIPOR
SZÉTTÖR
SZÉTTÖRIK
SZÉTUGRASZT
SZÉTUGRIK
SZÉTÜLTET
SZÉTÜT
SZÉTVÁG
SZÉTVAGDAL
SZÉTVÁLASZT
SZÉTVÁLIK
SZÉTVÁLOGAT
SZÉTVER
SZÉTVET
SZÉTVISZ
SZÉTZAVAR
SZÉTZILÁL
SZÉTZÚZ

SZIGETELÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
  • 1. Általában a szigetel igével kifejezett cselekvés, művelet, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit szigetelnek. Szigetelés gáz, víz ellen; elkészült a szigetelés(sel). || a. Kül. építmény alapjának, falainak szigetelő anyaggal, réteggel való (meg)védése a (talaj)víz, nedvesség ellen. Ki végezte a szigetelést?
  • 2. Ennek eredménye: vminek szigetelt volta, állapota. Jó a cső szigetelése.
  • 3. Az az anyag, amellyel vmit szigetelnek: szigetelő (anyag, réteg). Lekopott a szigetelés. Lekaparja a szigetelést. || a. Kül. villamosvezetéknek, ilyen eszköznek az érint(kez)éstől védő burkolása, ill. burkolata. A villanydrót hiányos szigetelése okozta a rövidzárlatot.
  • 4. (műszaki nyelv) Az a berendezés, amellyel épületeket a bennük működő gépek okozta rázkódtatások ellen védenek.
  • szigeteléses.