Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Nagy belső nyomás> darabokra tör vmit, és részeit több irányban ellöki. A felgyülemlett gáz szétveti a csövet. A robbanás szétvetette a kazánt. □ Befagyott a Duna, a Tisza, a kút, a vízvezeték, jéggé vált a víz a lavórban, szétvetette a vizesüveget. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben, túlzó) (Majd) szétvet vkit, vmit: <heves, elfojtott indulat> kínoz, gyötör vkit, vmit. □ Halkabban szív! vagy keblem szétveted. (Madách Imre) Hogy odalesz majd Bontáné Szétveti majd az irigység. (Nagy Lajos)
2. Gyors mozdulattal széttár vmit. □ A török köpönyegét szétveti. (Vörösmarty Mihály) Két kezét csípejére tette, s lábait szétvetette, hogy könnyebben megállhasson egy helyen. (Petőfi Sándor) Szétvetettem a két karomat, és a hosszú, lelógó kabátujjak akkorát lebbentek, mintha valóságos szárnyaim nőttek volna. (Móra Ferenc)
3. (ritka) <Fényforrás fényt> szétszór (3). □ A nap alig veté szét első sugarait a sűrű fák között. (Jókai Mór)