SZÉTUGRASZT [t-u] tárgyas ige (rendsz. gúnyos)
<Emberekből, ritk. állatokból álló csoportot> (erőszakkal) gyorsan szétoszlat, hirtelen szétszóródni kényszerít. Szétugrasztja az ellenséget. □ A legénységnek kedve csattant
a világhódító szultán martalócait a préda mellől szétugrasztani. (Kemény Zsigmond) Két szál csendőr szétugrasztotta a falu egész legénységét, zuhogtak a pofonok, és a puskatussal is odavágtak. (Nagy Lajos)
szétugrasztás; szétugrasztó; szétugrasztott.