SZÉTTÖR tárgyas ige
Két v. több darabra tör vmit, rendsz. úgy, hogy darabjai többé-kevésbé messze kerülnek egymástól. Széttöri a jeget, a kockacukrot; széttöri a rögöket. □ Egy fiatal fának látom erős törzsét, Melyet annyi század vihara sem tör szét. (Arany János) || a. <Állandósult szókapcsolatokban:> Széttöri (a) bilincseit, a láncát v. a láncait: (átvitt értelemben, is) hirtelen elszánással, kül. forradalommal, forradalmi tettel felszabadítja magát az elnyomás, a rabság, a kizsákmányolás alól. Széttöri a bilincseket v. (vkinek a) a bilincseit. A lánco(ka)t v. (vkinek a) láncait: (átvitt értelemben is) ily módon felszabadít vkit, vmely közösséget; széttöri vminek a bilincseit v. a láncait: (átvitt értelemben is) vmely kínos állapotot, elnyomást ily módon megszüntet; az → igát széttöri. A munkásosztály széttörte bilincseit. Széttörtük a szolgaság láncait. □ Martinovics apát, Hajnóczi, Zsigrai, |
összeszövetkeznek Széttörni rabláncát a magyar nemzetnek. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmit, ami szabad fejlődésében v. erőkifejtésében megakadályozta, (nagy erőfeszítéssel) hirtelen megszüntet. □ A varázs szét volt törve lelkén. (Jókai Mór) Széttörtük a merev klasszicizmust. (Gyulai Pál)
széttörés; széttöret; széttörhetetlen; széttörhető; széttörő; széttört.