Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÉTÜT [t-ü] ige
  • 1. tárgyas Ütéssel két-v. többfelé választ vmit. Baltával szétüti a fatuskót. || a. Szétüti (a fogadást): az egymással fogadó személyek összekulcsolt kezét <egy harmadik személy a fogadás hitelesítéséül> tenyere élével ütve szétválasztja. □ Fogadtak is, Laczkó uram ütötte szét. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. tárgyas (bizalmas) <Eszközt ütéssel kapcs. hosszabb ideig tartó használattal> erősen megrongál, szinte használhatatlanná tesz; szétver. Szétüti a balta nyelét, a tönköt.
  • 3. tárgyatlan Szétüt köz(öt)tük: csoportot – rendsz. vaktában – ütlegelve megtámad, és szétkerget(ni igyekszik). Szétütött a támadók, a rárohanó kutyák között. □ Rávetették magukat az ügyvédre,… hiába ütött szét ökleivel az alabárdosok közt. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben) Szétüt köz(öt)tük: vmely közösség, csoport, szervezet tagjai között erélyes, néha erőszakos eszközökkel (szigorú fegyelmezéssel, büntetéssel stb.) rendet teremt. A munkavezető szétütött a henyélők között.
  • szétütés; szétüthető; szétütő; szétütött; szétüttet.