Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZIGONY főnév -t, -ok, -a
  • 1. Nyéllel ellátott, villaszerű, vasból készült ősi halászó eszköz; a halba döfve az ágai végén levő horgok felnyársalják a halat. Kétágú, háromágú szigony; Neptunus szigonya. Szigonyával a halba döfött. □ Neptun… szigonyára Dűlvén, ezt kiáltotta… (Csokonai Vitéz Mihály) Egyik kezében volt egy hosszú harminc fogú szigony, a másikban egy félmázsás kőfejsze. (Jókai Mór)
  • 2. Ágyú v. puskaszerű szerkezettel kilőhető, a kilövő szerkezetből zsinórra rögzítve kirepülő s a halba belefúródó ilyen halászó szerszám. A bálnavadászok gyors egymásutánban lőtték ki szigonyaikat. A búvár a víz alatt szigonnyal halászott.
  • 3. (növénytan) Némely növény termésén nőtt szőr csúcsán visszahajló rövid horog. Egyik-másik gyomnövénynek a termése szigonyaival beleakad az állatok szőrébe.
  • Szóösszetétel(ek): szigonynyél; szigonyvég; szigonyvetés; szigonyvető.
  • szigonyos.