SZÉTTERÍT tárgyas ige
<Összehajtogatott tárgyat> szétnyit, és vmely felületen kiterít. Szétteríti az abroszt, a lepedőt, a térképet. || a. <Egy halomban lévő, hasonló v. egynemű dolgokat> nagyobb területen szétrak. Nedves dohányát szétterítette. Szétterítette a padkán a szilvát, hogy aszalódjék. □ Bontsd ki a hajadat
Az egyik varkocsot
terítsd szét a paplanon. (Mikszáth Kálmán)
szétterítés; szétterített; szétterítget; szétteríthető; szétterítő; szétterített.