Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <anyag, test>, amelynek részei vhol szét vannak szórva. A földön szétszórt fűrészpor; az utcán szétszórt kövek; a világűrben szétszórt anyag. □ Vérző emberi tagok hevertek a szétszórt köveken és gerendákon. (Gárdonyi Géza) || a. Olyan <együvé tartozó több tárgy>, amelynek darabjai vhol szét vannak szórva. Szétszórt iratok, könyvek, romok. || b. Egymástól távol eső, elszigetelt <egy helységhez v. egy személyhez tartozó épületek, ill. birtokrészek>. Szétszórt kisparaszti parcellák, tanyák. □ A helységek általában minden rend nélkül szétszórt házakból álltak. (Vas Gereben) || c. Olyan <személyek, csoportok>, akik, amelyek vmely kényszerítő ok folytán egymástól távol kerültek, szétszóródtak. Szétszórt sorok. A szétszórt tüntetők elszéledtek. □ És ég az oltár. Im, körbe gyűltünk, | Szétszórt bolyongók s vész idején. (Arany János) E fehér ház irányában törtet a gaztól, burjántól felvert pusztán keresztül egy szétszórt lovascsapat. (Jókai Mór)
2. (irodalmi nyelvben) Összekuszált, szétbontott, zilált <haj>. □ Szétszórt hajával, véres homlokával Áll a viharban maga a magyar. (Petőfi Sándor) [A leány] a négy prüszkölő ló elé vetette magát, szétszórt hajjal. (Mikszáth Kálmán)
3. (fizika) Szétszórt fény: olyan f., amelynek sugarai vmely közegen (kül. homályos üvegen, tejüvegen) áthatolva nem fénycsóvaszerűen, hanem eloszolva haladnak tovább. szétszórtság.