SZÉTSZÉLED tárgyatlan ige
<Emberek, állatok csoportja, tömege> egyedeire, részeire szétválik, s ezek egymástól eltérő irányban távolodva lassanként szétoszlanak, szétszóródnak. Szétszéledt a nyáj. □ Széledjünk szét a világba szerencsét csinálni. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Vmely csoportnak, közösségnek a tagjai lassanként különféle, rendsz. egymástól távoleső helyekre távoznak, elszakadnak egymástól. A hajdani iskolatársak teljesen szétszéledtek.
szétszéledés; szétszéledő; szétszéledt.