Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÉTSZAKÍT tárgyas ige.
  • 1. Több (rendsz. két) részre szakít vmit; széjjelszakít, széttép. Szétszakítja a kötelet. Haragjában szétszakította a levelet. □ [Jókainak] háromszor szét kell szakítania a kéziratot, mert nem megy a munka. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. (átvitt értelemben) <Emberi kapcsolatot, köteléket> erőszakkal megszüntet, véget vet neki. □ [A köteléket] szétszakítani sok fáradságunkba került. (Eötvös József) Szakítsa ön erős lélekkelé szét bilincseit. (Kemény Zsigmond) || a. <Közösséget, csoportot vmely erőszak(os beavatkozás)> két v. több csoportra oszt, megoszt. A légitámadás két részre szakította szét a menetelő oszlopot. || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Általában megszüntet, megsemmisít vmit. □ [Az évek] annyi illusiót szakítának szét. (Kemény Zsigmond) A kötött szerződést a sors szétszakítja. (Arany János)
  • szétszakítás; szétszakítgat; szétszakíthatatlan; szétszakítható; szétszakító; szétszakított; szétszakíttat.