SZÉTREPED tárgyatlan ige
<Tárgy, testrész> repedés következtében darabokra esik szét; széjjelreped. Szétrepedt az üveg. □ Mért nem talált meg a sikon vasam, Hogy szétrepedjen átkozott fejed! (Vörösmarty Mihály) A szokott eszelős mozdulatával végigsimította borostyánsárga haját, mintha
szétrepedne alatta a koponyája. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, túlzó) Majd szétreped (vmitől): testi érzés v. állapot, inger, indulat rendkívüli mértékben erőt vesz rajta v. vmely testrészén. Majd szétreped a dühtől, a kíváncsiságtól, a nevetéstől. Annyit evett, majd szétreped. Úgy fáj a feje, majd szétreped.
szétrepedés; szétrepedő; szétrepedt.