SZÉTPUKKAN tárgyatlan ige (hangutánzó)
<Lövedék, ill. légnemű anyaggal felfújt, teletöltött dolog, tárgy> pukkanó hangot adva szétszakad, szétreped. Szétpukkant az autógumi. Sorban pukkantak szét a tűzijáték rakétái. □ Rokonim számára süték bendőt
Nosza felfúvódik hirtelenűl, és szétpukkanva szemembe Lő egyenest. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) || a. (átvitt értelemben, ritka, túlzó) Majd szétpukkan: majd szétpukkadt. □ Rákvörös volt a kacagástól, majd szétpukkant, a hasát fogta. (Kaffka Margit)
szétpukkanás; szétpukkanó; szétpukkant.