SZÉTPUKKAD tárgyatlan ige (hangutánzó)
<Levegővel v. folyadékkal megtöltött test> pukkanó hangot hallgatva szétreped. A mesebeli béka úgy felfújta magát, hogy szétpukkadt. A nagyon felfújt hólyag szétpukkad. || a. (átvitt értelemben, túlzó) Majd szétpukkad (vmitől v. mérgében, dühében stb.): vmely testi érzés v. állapot, inger, indulat rendkívüli mértékben erőt vesz rajta. Majd szétpukkad a nevetéstől; majd szétpukkad mérgében; olyan dühös, majd szétpukkad.
szétpukkadás; szétpukkadó; szétpukkadt.