Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÉTMÁLLIK tárgyatlan ige
  • 1. <Szilárd anyag mállás következtében> egyre inkább szétesik; szétfoszlik, szétbomlik, szétporlad. Szétmállik a korhadt fa, a rossz posztó, a papír, az öreg bőrholmi. Szétmállik a krumpli, ha soká főzik.
  • 2. <Laza v. puha anyag, ill. ritk. élőlény ütés, nyomás következtében> puhán elterül, ellapul v. lazán szétesik. A lehullott vakolat szétmállott. Rálépett a süteményre, úgy, hogy az szétmállott. □ Mint olajütőben szétmállott a teste. (Arany János) Hull az eper… potyog a földre, kissé mindjárt szét is mállik. (Nagy Lajos) || a. <Szilárd test dörzsölés v. erős feszítő hatás következtében> darabokra törik, szakad, foszlik. □ Száz kötél szétmállik. (Arany János) A sróf egy pár erősebb csavarintás után szétmállik. (Tolnai Lajos)
  • 3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmi lassan, fokozatosan darabjaira, elemeire hull, bomlik szét, ill. így elpusztul, megsemmisül. □ Lelke cselszövények közt szétmállik. (Kemény Zsigmond) E küzdelemben szétmállott a fejedelmi nagy birtok. (Jókai Mór)
  • szétmállás; szétmálló; szétmálló.