SZÉTMARCANGOL tárgyas ige
<Ragadozó állat, ember, állat testét, ill. vmely testrészét> fogaival, karmaival, csőrével darabokra szaggatja, széttépi. Az éhes oroszlánok szétmarcangolták az utazókat. □ A csatában kell neki elesni!
még csak koporsóba sem teszik, hanem szétmarcangolják a farkasok meg a hollók. (Jókai Mór) || a. (ritka) Darabokra szakít, széttép. A kerék szétmarcangolta a munkás kezét. □ A pókhálóba valami kemény bogár mászik, s az egészet szétmarcangolja. (Móricz Zsigmond)
szétmarcangolás; szétmarcangoló; szétmarcangolt.