Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÉTLŐ ige
  • 1. tárgyas Úgy lő <vmely tárgyat, testrészt, esetleg élőlényt>, hogy az ennek következtében darabokra esik szét, ill. szétroncsolódik. Szétlövi vkinek a fejét, a kezét, a lábát. □ Délelőtt nem kapott puskavégre két szalonkánál többet; azok közül is az egyiket mérgében úgy szétlőtte, hogy nem volt érdemes a földről felszedni. (Jókai Mór) Egy pisztollyal szétlőtte a fejét. (Szigligeti Ede) || a. Úgy lő <vmely építményt>, hogy ennek következtében használhatatlanná, rommá válik; összelő. Szétlőtte a várat, az erődítményt. □ Láttam… megint láttam a régi fahidat, | bár szétlőtték (vagy elvitte a jég?). (Szabó Lőrinc)
  • 2. tárgyatlan (ritka, sport) Szétlőnek: <céllövészetben egyenlő találatot elért versenyzők> meghatározott számú lövéssel döntik el a helyezéseket. A holtverseny eldöntésére szétlőttek, és a tavalyi bajnok győzött.
  • szétlőhető; szétlőtt; szétlövés; szétlövő.