Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÉTÖMLIK [t-ö] tárgyatlan ige, (régies) szétömöl
  • 1. <Vhonnan ömlő, vmiből kiömlő folyadék, gáznemű v. darabos, szemes anyag> nagy tömegében széles, hatalmas felületté terül szét, s így elborít vmit. Szétömlik vmin. A köd szétömlött a síkságon. A folyó hullámai szétömöltek a lapályos részeken. A tinta szétömlött az íróasztalon. □ Egy megnevezhetetlen illat ömlik Az ég ölén szét. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A kettévágott csákóból szétömlött az útra az ezernyi arany. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Minden irányban bőségben terjed, árad. □ Bámulatos hatással ömöltek szét a Széchenyi-féle szavak. (Vas Gereben)
  • 2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Belső testi-lelki élmény megnyilatkozása> elömlik (3), végigömlik (3) vkin. □ Egész valóján valami fázékonyság ömlött szét. (Mikszáth Kálmán)
  • szétömlés; szétömlő; szétömlött.