SZÉTHAJT [2] tárgyas ige
<Fának, bokornak az ágait, kétrészes függönyt, leplet> két oldalra hajlítva elhárít, eltávolít, hogy vmihez hozzáférjen, v. hogy az utat szabaddá tegye. Széthajtotta a függöny szárnyait, hogy kilásson. □ Széthajtotta a sűrű, gubancos
bozótot, és belesett a tisztásra. (Móra Ferenc) || a. <Összehajtott anyagot, kelmét, papírt> kiterít. Széthajtotta a lepedőt, az újságot.
széthajtás; széthajtható; széthajtó; széthajtott.