SZÉTHAJLIK tárgyatlan ige
Széthajlik vmi: vminek a részei, kül. egy törzsből kihajló ágak v. egy csoportban levő tárgyak. Több, rendsz. egymással ellentétes irányba hajlanak. Széthajlik a függöny. A virág szirmai széthajlanak. A fa ágai a hatalmas viharban erősen széthajlottak. A pálmafa ágai legyezőszerűen hajlanak szét. A könyv táblája folyton széthajlik, mert rosszul kötötték be.
széthajlás; széthajló; széthajlott.