Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÉTFESZÍT tárgyas ige
  • 1. <Kart, lábat, bezárt szájat> nagyobb erőkifejtéssel kétfelé feszít, ill. kiterjeszt. Az állatorvos szétfeszíti a tehén száját. □ Szétfeszíté karjait, hogy az agyonsajtoló börtönfalakat feltartsa. (Jókai Mór) A vezértulok felugrott fektéből, szétfeszítve lábait. (Jókai Mór)
  • 2. Szétfeszít vmit: vmely üreges tárgy oldalát, falát meglazítja, széttöri v. elrepeszti. A gőz szétfeszíti a fazekat. □ Nehézkes léptei szétfeszítették nagy cipőit. (Justh Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) szétfeszíti vminek a kereteit: a) megsemmisíti az elavult, régi formákat. A termelőerők, amelyeknek a fejlődése a feudalizmusban ellenmondásba került a termelési viszonyokkal, szétfeszítették a társadalmi gazdasági szervezet kereteit. b) nem való, nem illik bele vmibe. Erről már nem szólhatok, mert ez szétfeszítené előadásom megszabott kereteit.
  • szétfeszítés; szétfeszített; szétfeszítget; szétfeszíthető; szétfeszítő; szétfeszített.