SZÉTÖZÖNLIK [t-ö] tárgyatlan ige (kissé választékos)
Szétözönlik vhol <számos egyedből álló ember, ritk. állatcsoport, ill. ennek több tagja vmely szűkebb helyről kikerülve v. a rendezett sorokat megbontva> friss, felszabadult mozgékonysággal szétszéled, s a rendelkezésére álló teret betölti. A gyerekek szétözönlenek a játszótéren. Az állatok szétözönlenek a mezőn. || a. (ritka) <Emberek nagyobb csoportja> szétoszlik (1). A társaság szétözönlik.
szétözönlés; szétözönlő; szétözönlött.