Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Emberek, állatok csoportja v. ennek több tagja> futásnak eredve v. gyorsan menekülve elszéled. A sípjelre mindnyájan szétfutottak. A tömeg az első sortűz után szétfutott. A megijesztett csorda szétfutott. □ Rémült sikoltozással szétfutottak a gyermekek. (Mikszáth Kálmán) || a. (túlzó) Otthonát elhagyva elszéled. □ Gyermeki szétfutottak Napkeletnek, napnyugotnak. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben) <Több tárgy v. apró darabokból álló egy tárgy, természeti jelenség, folyadék> egy helyről gyorsan több irányban haladva szétválik v. elterül vhol. A kiöntött víz szétfutott a padlón. A higanycsepp könnyen szétfut, ha megnyomjuk. Szétfutottak a golyók a dobozból. □ A felhő hol szétfutott száz kis darabra, hol összefutott egy szövetbe. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) <Folyadék, megszokott útján> gyorsan folyva egy helyről több irányban halad. A vízválasztótól több folyó fut szét. A vér a szívből fut szét az egész testbe.
3. (átvitt értelemben) <Kúszónövény v. (több) indája> több irányban terjeszkedve, rendsz. gyorsan növekedve szétterül. A szederindák szétfutottak a domboldalon.
4. (átvitt értelemben) <Festék, tinta vmely anyagban, rendsz. papíron> gyorsan felszívódva szétterjed, és nagy foltot hagy az éles v. vékony vonások helyett. Az itatóson szétfut a tinta. □ Végigöntötte a levelet illatszerrel Pár perc múlva az illatszer elpárolog, s nem hagy maga után semmi nyomot; a betűk tintája nem fut szét benne. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben) <Hír> gyorsan elterjed. □ A hallgatósággal szétfutott a hír. (Vas Gereben) Jótékonysági híre messze földre szétfutott már. (Jókai Mór)
6. (átvitt értelemben) <Több, vonalszerű, hosszanti kiterjedésű mozdulatlan dolog> olyan helyzetű, hogy egy központból kiindulva több irányban halad. Szétfutnak az árkok, a ráncok, a vonalak. □ A szemszögleteiből napsugarakként futnak szét a ráncok. (Jókai Mór)