Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy, csoport>, akinek, amelynek szeszélyei vannak, v. akit a szeszély(esség) jellemez. Szeszélyes ember, gyerek, nő. Szóláshasonlat(ok): szeszélyes, mint az áprilisi idő: nagyon szeszélyes. □ Egyik hiúbb a másiknál: hamis, Szeszélyes, csalfa és könnyelmü nép. (Vörösmarty Mihály)
2. Ilyen személlyel kapcsolatos, hozzá tartozó, tőle származó <hangulat, megnyilatkozás>. Szeszélyes ötlet, viselkedés. Szeszélyes természete van. || a. Viselkedésében szeszélyes emberre emlékeztető <állat>. Szeszélyes kutya, ló.
4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Csapongóan változatos, színes <álom, képzelet>. □ Az ifjúság szeszélyes álma illan. (Kisfaludy Károly)
5. (átvitt értelemben, választékos) Különös, szabálytalan, meglepő <mód, forma>. Szeszélyes alakok, minta, vonalak; szeszélyesen összefonódó események. □ Szeszélyesen kanyargó folyóvíz, örökké változó mederrel (Jókai Mór) Fájt-é már szívetek a gyorsvonatban Nézvén az ablak sötét keretét, Min úgy tűnik a táj át, tovafolyva, Szeszélyes rajz, mit gyors kéz letörűl, Mintha bús művész bús vázlata volna ? (Tóth Árpád)