Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, ami szétfolyik (1). Az asztalon szétfolyó tinta. □ [A hold] szétfolyó sugári Ezüst habokká tisztán ömlenek. (Kölcsey Ferenc) A szájban szétfolyó nedvek, a pác íze , a fűszerek, a zsírok Ez olyan gyönyörű és nemes érzésekkel fonta össze a társaságot. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) Pontosan körül nem határolt, elmosódó. □ Ki is tudna oly üres, határozatlan, szétfolyó, elmosódó valamihez, mint egy felhőfoszlány, határozott, tömör, állandó képet csatolni. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Olyan <irodalmi alkotás>, amelynek részei csak lazán kapcsolódnak egymáshoz, szerkezet nem világos, s ezért hosszadalmasnak, terjengősnek látszik. A regény szétfolyó cselekménye. □ [Tompa] festése nem fárasztó, áradozása nem unalmas, ..szélessége nem szétfolyó. (Tolnai Lajos) || a. (átvitt értelemben, rendsz. rosszalló) Olyan <személy>, akiben nincs határozottság, jellembeli szilárdság, aki könnyen befolyásolható, s akinek nincsenek jellegzetes vonásai. Szétfolyó alak, egyéniség, ember.