SZÉTDOBÁL tárgyas ige
<Együtt, egy csomóban levő s rendbe rakott, több darabból, részből álló dolgot, holmit> más-más helyre dobál, rendetlenül szétszór, széthajigál. Szétdobálja az iratokat. Szétdobálta a kártyacsomót. || a. (ritka, bizalmas) <Rendezetlen, sok egységből álló anyagot> meghatározott elvek szerint gyorsan szétrak, szétválogat, úgy, hogy vmilyen szempontnak megfelelő csoportok keletkeznek. Az elosztóban négy postás két óra alatt szétdobálta az esti postát. || b. (átvitt értelemben, bizalmas) <Személyeket> vmely közösségből, testületből eltávolít, elbocsát, és más munkaterületeken, más beosztásban esetleg tervszerűtlenül helyez el. Az osztály megszűnt, tagjait szétdobálták más munkahelyekre.
szétdobálás; szétdobálgat; szétdobálható; szétdobáló; szétdobált; szétdobáltat.