SZÉTDOB tárgyas ige
<Egymás mellett levő, rendbe rakott, gyak. összeerősítette tárgyakat> más-más helyre dob v. tesz, szétrak. Szétdobja az ágyneműt; szétdobja a nyomdai szedést. || a. (bizalmas) <Összerakott, összeerősített tárgyat, berendezést> rendsz. vmely meghatározott céllal gyorsan szétszed, alkotórészeire szétszerel. Mindjárt szétdobjuk a motort, aztán mára készen is vagyunk. || b. (ritka, bizalmas) Szétdobál (a). Szétdobja az aznapi postát.
szétdobás; szétdobat; szétdobható; szétdobó; szétdobott.