Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZÉTDÚL tárgyas ige
  • 1. Dúlva felforgat, elpusztít, szétrombol vmit. □ Tartományokat dúltak szét. (Kemény Zsigmond) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) (Útjából) elsöpör, elpusztít v. szétszór vmit. □ A hegyfolyam [= a hegyi folyó]… szétdúl mindent, mi futásának ellentáll. (Eötvös József) A négy parázshalom szét volt dúlva. (Jókai Mór)
  • 2. (átvitt értelemben, ritka) Feldúl (2). Szétdúlja vkinek a nyugalmát, a családi békét. || a. (átvitt értelemben, régies) <Érdeket, jogot> durván sért, megszeg. □ Ezen irány… semmi kímélendő érdeket nem dúl szét. (Kemény Zsigmond)
  • szétdúlás; szétdúlat; szétdúlható; szétdúló; szétdúlt.